VÉGLÉNY

10448763_787344831313772_4971676299048418412_nHonnan másznak elő ezek a végbélfekélyes theropodák, ezek a dögevő antiszociális botox-lédik?
Megáll előttem az úton egy ilyen bélsalak véglény.
A közepén.
Az útnak.
Nyugati autó mínuszos IQ. Egy botoxonia lofaszia.
Mindenféle irányjelző, tolatólámpa, vagy bármiféle arrébbmászási szándékot jelző farokverésen edzett karlóbálás nélkül az út közepén. Közepén!
Mint akit ott kapott el a jól megérdemelt elhalálozás, púdermérgezés, spermafulladás, mint akinek beleit éppen ott szúrta át a szájába hulló és lenyelt műszempilla.
Én várok türelmesen, feltételezve a haladását megakadályozandó hirtelen fellépő forgalmi zavart, akadályt.
Várok. Én.
Mikor megunom, elgördülök mellette.
És mit csinál ez a véglény?
Lehajtott fejjel önszopó pózban a táblagépén kommunikál, ír és beszél. Közben a forgalom mögötte áll.
És pislog, mint egy béka, mikor mindezt észreveszi. Pláne, mire eljut az agyáig.
Ekkora békasegget…

-hajekcsaba-

ÉRTÉKTÁRGYIPAR

árcédulaárcédulaüdvözöllek világomban te kétlábú árcédula
kiszámlázhatlak végre
nyilvántartott ügyfél vagy anyakönyvezett raktárkészlet
beáraztalak végleg
plakátra nyomott parancsolat pólókon virító példaképek
eladó és vásárolandó
vonalkódos Bibliából kiválasztott olcsó celebek
műanyag apostolok
ez az apró betűs valóság a nem kívánt rész aláhúzandó
életben tart az opciós jog
élő húsra húzott reklámborítás pénzemésztő kloákával
ön-fogyasztói társadalom
üdvözöllek világomban te kétlábú árcédula
ma akciós nap van selejtezés
készárú vagy
jól eladható

Szolgálati közlemény:
Jó állapotban lévő, alakítható, alig használt humanoidok az Értékgyáripari Osztályunkon élelemre cserélhetők.
A14 év alatti gyerekeket felárral számítjuk be.
Csak ma! Csak Önnek:
Hozzon be összegyűjtött gyerekeket, saját gyártmányért extra élelmiszer-jegyeket adunk.
A 60 év feletti alanyokat jutányos áron bevizsgáljuk, a használhatatlanokat illetékmentesen leselejtezzük.
Akció:
Az Értékgyáripari Élelmiszer Osztályunkon újrahasznosított humanoid konzervek kaphatók.

-hajekcsaba-

 

BIZTOSAN IGAZ (VAGY NEM)

jew-cartoonKarcolat egy csendes kisváros hétköznapi gyűlölködéséről. Nevetséges színdarab, valós személyekkel.
A színhely egy kedves utca, csodálatos kis házaival. Kívülről az elérendő vágy, a nyugalom, a jövőkép. Azok a dolgok, amiért az egyszeri portaposó szívesen sétál áradozva az ilyen környéken.
Belülről néhol szeretet, néhol düh és mindent fertőző indulatok.
De az utcácskában sétáló számára mindez rejtve maradhat mindaddig, amíg a falak rejteke mögül ki nem bukkannak az ott élő emberek, minden jóságukkal és gonoszságukkal.
A főszereplő, a mindent tudó és azonnal megmondó, ha kell esernyővel verekedő, ha kell arcba savat fröccsentő világmegváltó, az aktuális megbízó.
Szereplő még a hallgató mesterember, akinek a napi feladata lenne a házikón végzendő szakszerű munka. Ő a láthatóan szenvedő alany, aki barátságos módon eltaktikázta magát, mikor politikai beszélgetésbe keveredett a megbízójával.
És egy szerencsétlen mellékszereplő vagyok én, amint kerékpárral arra haladva belehallgathatok mindebbe. Egy színpadon is csak jelöletlen kellék lennék, akinek neve sincs a darabban. Csak átsuhanok balról-jobbra, és magammal viszem azt a piciny foszlányt ebből a közjátékból, amit a néhány másodpercemért nekem szánt a nagy rendező.
Bár ne tette volna. Bővebben…

ANNO 3025

164475_478541625527429_1880299208_nA régészek tanácstalanul álltak a frissen feltárt lelőhely gödreinél.
Egyelőre nem találtak magyarázatot arra, hogy egy magas fokú technikai tudással rendelkező civilizáció egyedei között hogyan találhattak ennyi maradványt a központi lakhelyektől távoli koszos zugokban. A korabeli írásos emlékek igencsak hiányosak, és eddig csak az tekinthető biztosnak, hogy a papír alapú szövegrögzítés (talán „könyv” volt a neve) igen népszerű volt akkoriban az elégetése során keletkező magas hő miatt.
A lakosság kihalásának okáról így igen kevés utalás maradt, az is inkább néhány betonmaradványra vegyi anyaggal felhordott szövegrészletből lehetett kihámozni. Ezek egy furcsa, talán vörös színű, ötágú alakzatot ábrázoltak, és több helyen is megjelentek azokon a helyeken, ahol a régészek nagyszámú -, valószínűleg mélyszegénységben élő egyed – maradványaira bukkantak. Bővebben…

NÉGY LÁBAM VOLT…

359158Négy lábam van, amiken igyekszem stabilan állni. Ezek mind csökönyös elvek, amik vélt vagy valós sérelmek és igazságok ideologizált keverékei. Ezek egyike a humanizmus, de nem a történelmi, filozófiai „izmus” formájában – habár úgy is -, sokkal inkább a minden izmus nélküli empátia formájában (most legyen ez a humanizmus). Nem mindig tudom kezelni ugyan, de egy másik ember szempontját
felfogni és megérteni képes vagyok. Nem mindig ott és azonnal. Sőt. Lelkiismeret-furdalás formájában (holmi poszt-traumatikus stressz?), büntetésképpen, később kapom meg egy csomagban az ítéletet. Na, a sok rigolyám közül a késői együttérzőt cipelő lábam megbicsaklott, megbotlott, kitört. Igyekszem gyógyítani ezzel a vallomással, ami talán indokolatlan, félreértett szitu, és a legértékesebb egy agytúrkásznak lesz, aki azonnal kórtörténetet vesz fel belőle. Ha pedig minden úgy történt, ahogy elmesélem, és igaz, nem félreértett, akkor értékesebb lesz, hiszen nem egy kórtörténet, hanem egy egyszerű kortörténeti karcolat is lehet. Bővebben…

A LEGNAGYOBB GOND

111Már az első lépésnél látszott rajta, hogy szenvedni fog. Miattunk. AZOK miatt.
Nem elég, hogy kénytelen a portaposókkal egy levegőt szívni, még a tömegközlekedés szégyenét is el kell viselnie. Mikor felszállt a buszra, nem fogott, nem érintett meg semmit, és még véletlenül se: senkit. AZOKAT ő nem is veszi észre.
Legszívesebben gyökeret növesztett volna, hogy az induló busz rándulása ellenére se kelljen semmiféle interakcióba lépnie a világgal. De meggondolta magát, és inkább az őt – szerinte – megillető helyre, a középpontba helyezte személyét. Még a busz irányítását is átvette volna, ha teheti, hiszen fura, hogy ez a koszos hangos vacak kínozza őt, és mégcsak nem is a háza előtt áll meg.
Leült, de csak úgy, hogy fenekének a lehető legkisebb, de már támasztásra alkalmas felülete érjen a valóélet műbőrborítású darabjához, a buszüléshez. Frissen vásárolt bordó bőrcipőjét (melyről tudta, hogy AZOKNAK háromhavi fizetés ára cipő ez), kissé előre tolta, részint, hogy mindenki (AZOK is) lássa, ha véletlenül bárki hátrébb szeretne menni a járaton, akkor feltétlenül az ő eleganciáját reprezentáló sorompó felnyitásáért esdekeljen.
Elővette (bordó) okostelefonját, és tárcsázott. Vagy nem. Mindenesetre jól érthetően – és a múlt századi filmek női úrihölgyeitől ellesett hanglejtéssel, enyhén raccsolva -, előadta valós, vagy csak számukra kitalált kedves barátnőjének, az ő nagy panaszát. Bővebben…