V(é)SZHELYZET

“Nem az Isten a bűnös, hanem aki választ(ja)” Platon.
A politikában az emberek mindig is az ámítás és önámítás együgyű áldozatai. Azok voltak és azok maradnak.
Meddig?
Mindaddig, amíg nem tanulják meg a sorok mögött olvasva felfedezni valamely erkölcsi, vallási, politikai, szociális frázis, ígéret, nyilatkozat hátterében meghúzódó hatalmi csoport érdekeit.

Pedig a tipikus magyar választó ilyen áldozatként él. Néha kicsit feleszmél, majd újra transzba esik…újra és újra és újra.
Orbánok és Gyurcsányok, az elvakult orbáni és gyurcsányi fidesznyikek, gyurcsányhívők, kezeket csókolgató demens nyugdíjasok, és az ellenzéki pártokban baloldalt vizionálók össznépi elmegyógyintézetévé lettünk.
Egy országos tragikomédia hősei vagyunk, ahol egy Kereszténydemokrata Néppárt a keresztyén, ahol egy FIDESZ a fiatal demokrata, ahol egy Jobbik ígér jobb Magyarországot, ahol egy Párbeszéd (Magyaroszágért) már baloldali lehet, és ahol…hát van lejjebb(?), ahol egy MSZP a szocialista.

Na, ez maga a vészhelyzet.
Magyarország – a saját értelmezésükben szentéletű – kormánya teljes gázt adott és sikeresen visszarepítettek minket 70 évvel a történelemben. Van “Rákosink”, van “Révaink”, van megannyi ugató és harapó kis- és nagykutya. Apparatcsikok és csinovnyikok új nemzedéke.

A rendszer valódi ellenzékeként pedig nem jelenik meg más, mint a rendszerkritikus baloldal néhányfős, néhányrésztvevős színházi játéka, ez az ön-szórakoztató bolhacirkusz.
Nem, nem említem a rendszer valódi ellenzékeként azt a szétrohadt politikai masszát, amelyet a jónép a mai napig baloldalnak titulál. Azt a szerencsétlenkedő társaságot, amelyet a valamikori MSZP-ből érdekellentétek miatt kiszakadt kalandorok, a néphülyítés folytatására szakosodott politikai hiénák alkotnak.
Ezek a valamikor pártállamot – a kiszáradt csöcsöt undorogva kiköpő örökké éhes parazitákként – elhagyó karrieristák hihetetlen módon képesek a hazugságaikat aranyra váltani. Nem tesznek mást, mint a kétségbeesett emberektől felcsippentett utolsó hit- és remény morzsákból, a saját fertőző taknyukkal és nyálukkal összedagasztott várat építenek.
Ez most a nép, és az állami média által baloldalinak nevezett szenny.
Azokat, akik akkor még mindig a nagy politikai összeborulásról képesek álmodozni, egyszerűen be kell raknunk a futóbolondoknak fenntartott kipárnázott fiókocskába (…oda, ahova mindenki más is kerül, aki ezekben az években még MSZP-s baloldaliságról beszél, tőlük várható politikai fordulatról víziónál). Akik a 2000 évek eleje óta nem voltak képesek elhúzni a sötétítőkendőt a saját szemük elől, azok mára reménytelenek egy valódi, rendszerkritikus baloldal számára.

Ők már csak hívők.
Ők már annyira el vannak tömítve a hazugságtól, miszerint az Orbán-rezsim leváltása jelentené a megoldást az általános elszegényedésre, a demokrácia leépítésére, a nyomorúságra, hogy észre se veszik ennek a beszűkült látásmódnak hatalmas hátrányait.
Miközben ez nem a cselekvés egyesülése, hanem egyesülés egy közös agóniában.

De mit is tehetnének?
Hiszen a bérrabszolgákat annyira nyomja, nyomasztja a mindennapok szegénysége, a bizonytalansága, hogy már bárkinek bármit elhinnének, aki holnapra is napot ígér. És sajnos bárkinek bármit el is hisznek, aki a Jóisten szerepében tetszelegve, a szebb jövő földi letéteményeseként jelenik meg előttük.
Mind a valódi jobboldal, mind a magát parlamenti baloldalnak tekintő politikai pöcegödör egyértelmű érdeke ezeknek a szerencsétleneknek a befogása.
De: “Nem az Isten a bűnös, hanem aki választ(ja)”
Válassz! Csak Rajtunk Múlik, csak Rajtad Múlik!

-hajekcsaba-

NEM LESZÜNK DROIDOK (?)

medicaldroid-torOkosan jegyzi meg a népi bölcsesség, hogy a babona olyan, mint a szentjánosbogárka. Sötétségre van szüksége ahhoz, hogy világíthasson…ebben nagyon hasonlít a magyar politikai elitre.
A tipikus magyar szavazó, kinek babonája, fétise, földi istene ma Orbán, Gyurcsány (MSZP-EGYÜTT-PM bagázs…bajnaik, mesterházyk, vonák és még pár regnáló vagy már letűnt, de nem névtelen fehérgalléros bűnöző, akiket az elmúlt 40 év (nem nyolc év, hanem legalább negyven!) a dolgozó emberek nyakára hozott).
– Ne bántsd a munkást, mert morcos lesz, és elfordul tőled! – mondja a mai magyar munkásvezető, aki az általa képviselt szerencsétlenek hátán élősködő parlamenti parazita lett.
De amint mond: gyávaság, megalkuvás. Nem jobb, mint a minden földi jó állandó ígérgetése, ingyen sörrel leöblítve, választási kortes beszéddel édesítve.
A populizmusra és demagógiára (…populista demagógiára) leginkább fogékony (esernyőrázó, arcba savazó, monnnyonle kántáló) egyszerű népek a megalkuvó, kiegyezésre hajlandó, a mindenkori helyzethez viselkedésével alkalmazkodó, a pillanatnyi előnyökért a fontosabb célokat eláruló politikai hiénák legkönnyebben befogható áldozatai lettek. És a saját hiszékenységüké, tervszerű butaságuké, ostobaságuké. Bővebben…

MARKETING-DEMOKRÁCIA ÉS A RABOK SZABADSÁGA

417745_479202592127999_1973073502_nSemmilyen divatos lózungokkal teletűzdelt demokrácia önmagában nem képes megoldani az örök ellentétet a termelőeszközök birtokosaként kizsákmányoló, más munkájának hasznát élvező kapitalista, és az általa elnyomott dolgozó között (erre a munkásdemokrácia lenne hivatott). Azok a politikai-marketing áramlatok, amelyek a történelmi – de értelmező szótári módon megfogalmazottan sosem létező – demokráciát keverik a modern elnyomó, kiszolgáló, „hátulról mellbe” polgári demokrácia ígéreteivel, hazugok. Nem mások, mint az egyszerű lózungokkal és demagógiával megetethető portaposókon élősködő prostituáltak, karrierista haszonlesők. A parlamenti kurvák, akik a lelkiismeretük után nőstény felmenőjüket is eladnák, hogy a pénzen váltott hatalom tortájából haraphassanak. Nincs demokrácia. Hazugságoktól fertőzött politikai hatalom van, frázisokkal a nép bolondítására.
De ne kezdjenek most a marketing-demokraták csápolni örömükben, hogy tüzet kiáltunk a regnáló narancsbárókra. Mi máglyára raknánk az elhervadt mű-szocialista szegfűket is minden egyéb kapitalista kertészével együtt, hiszen ezek mind egy hazug rendszer szolgái.
A mai hangzatos demokrácia és szabadság csak eszköze annak a mindennapi elnyomásnak, amelyet a nyomortól való félelem, és az állam hol gyengébb és szinte láthatatlan, hol erősebb és agresszívabb elnyomása tart fenn.
Egy egyszerű billenő mérleg, vagy egy csúszka, amely mindaddig nagyon demokrata szinten áll, amíg az ilyen demokraták diktatórikus pénzügyi érdekeit nem sértjük, kritizáljuk.
Szurkáld meg a pénzeszacskókat, és előmászik a polgári demokrata szuronyos katonája.
Követelj egyenlőséget a javak elosztásában, követelj egyenlőséget a döntéshozatalban, és agresszív lesz a demokrácia.
De még ekkor is hangzatosan saját védelmében.
A szabadságért sírva.
Melyik szabadságért? A modern szabadságért? Az elnyomás valódi eszközéért sír?
Igen. Hiszen valódi szabadságunk nincs.
Engedmények és látszatok szövevényében élünk, amelyek leginkább a valódi kapitalista szabadság, a szabad piaci verseny, a szabad harácsolás, a szabadrablás, a termelő munkás, a munkára váró munkanélküli, és a kapitalizmus számára selejtnek tekintett nyugdíjas, rokkant és a munkából egyéb módon kiesett emberek szabad lenézése, megalázása jelenti.
Azzal a hangzatos szabadsággal, amit már réges-régen csak álcaként használnak a számukra valódi elrejtésére, ami nem más, mint a szabadverseny, a szabadpiac bálványa.
Mit jelent a szabadság?
Kapitalista szabadságot. Egyedül az erős kapitalista szabad. És mit jelent neki a szabadság?
Szabadon termeli, amit ő akar, és úgy termel, ahogy ő akarja. Szabadon versenyez más kapitalistákkal, minden piacon.
Szabadul – karöltve a kapitalista bérenc állammal – mindenféle adótól, kötelezettségtől… Olyan szabadságban él, amely semmiféle akadályt nem gördít elé a nemzetközi termelés és a nemzetközi kereskedelem útján.
Szabadságot kap az államhatalomtól, olyat, amely megvédi őt, minden egyéni és osztálytulajdonosi érdekeit.
Megszabadult minden jogi és erkölcsi béklyótól, hogy a lehető legolcsóbban vásárolhassa meg, és használhassa ki a munkaerőt.

Persze a “szabad munka” bajnoka is akar lenni, amit úgy értelmez, hogy a munkás szabadon eladhatja munkaerejét a munkaadónak annyiért, amennyiért tudja, és szabadon éhezhet, ha ezt nem teszi.
Szabad a médiája, szabad a véleménye. Ő dönti el, hogy meddig szabad a vélemény. Szabadon dönti el, hogy ki lehet szabad.
Ebből áll a kapitalista szabadsága.

“A szabadság abban áll, hogy az állam a társadalom fölé rendelt szervből a társadalomnak mindenben alárendelt szervvé váljék.” – mondta Marx.
Kapitalista szabadsága abban áll, hogy az állam a tőke hatalma fölé rendelt szervből, mindenben a tőke hatalmának alárendelt szervvé vált.
Csak akkor lehet szabad, ha nemcsak saját szabadságáért, hanem a többi ingyenélő szabadságáért is harcol. Ezért elnyom, hazudik, megtéveszt, és végső soron ölni is képes.
Szabadsága egyben mások szolgasága, minthogy sem gondolatban, sem a valóságban nem lehet igazán szabad, csak ha szabadsága és jogai mások szolgaságában és jogainak eltiprásában nyer igazolást és megerősítést.
Bármily jószívűnek tűnik is, szabadsága rabságba dönt.
A munkás szabadsága is az ő profitja.

-hajekcsaba-

A KÖZÖNYÖSÖK – A KÖZTÜNK ÉLŐ KÖZELLENSÉG

hqdefaultA közönyösök élősködők.
Ők azok, akik a kívülálló szerepében tetszelegve várják a világuk jobbra fordulását. A közönyösök elvárják, hogy a dolgok fejlődjenek, miközben ők, a közönyösök enyhe undorral nézik végig azokat, akik – szerintük – betegesen izgága és magamutogató hajlamuknál fogva a közjó érdekében bármit is tenni próbálnak.
De a közönyösök persze szeretik élvezni az eredményeket.
A közönyösök a kollektivitás és a szolidaritás tőkései. Más dolgozik, ők élvezik. Ha valami netalán nem úgy sikerülne, ahogy ezt elvárhatnánk, a közönyösök mindig készek a válasszal: Na ugye, megmondtam.
„…élni annyi, mint állást foglalni”. Ezt egy Friedrich Hebbel nevű német drámaíró úriember mondta. A kedvenc témáim egyikét veti fel.
Az általános és gusztustalan politikai, társadalmi, közéleti és egyben össznépi szintű közöny meglétét.
A közönyösök.
Néhányan elhiszik magukról, hogy ők, talán valamiféle élni, és élni hagyni elvre hivatkozva a legkisebb kárt úgy okozhatják saját és környezetük életében, ha nem alkotnak véleményt
semmiről.
A közönyösök a végletekig képesek fokozni azt a képességüket, hogy bárkivel elhitessék a vélemény alkotás feleslegességének tényét.
Őket az ideges viselkedésükön kívül a minden közhelyek királya címre is pályázó: „…minek, úgyse lesz ez másként” jellegű közhely iránti fanatikus hitük is jellemzi.
A legrosszabb fajta önámító módon elhiszi, hogy ha nem tesz semmit, nem is hibázhat.
Pedig társadalmi változások kémiájában, a cselekvés és vélemény alkotás hiányának
tömegméretű megléte ugyanolyan befolyásoló tényező, mint az aktivitás.
Ez a fajta nemtörődöm viselkedés maga a megtestesült fatalizmus.
Egy minden próbálkozást elnyelni képes, szinte leküzdhetetlen sötét mocsár, amely
beszippanthat bármilyen gondolatot, változtató eszmét, és amelyből kilábalni nehezebb, mint
egy falat áttörni.
A közönyösség a maga tehetetlen, félretúrhatatlan tömegével minden idők legkonzervatívabb ellenfele.
Maga a cselekvő passzivitás.
Az, ami bekövetkezik, legyen az a mindenki számára ó, vagy a ránk szakadó rossz, nem a
cselekvő kissebség akaratán, hanem a közönybe fulladó tömeg érdektelenségén múlik.
A bekövetkező események annak köszönhetők, hogy az emberek nagy része önszántából
lemond a véleményalkotás jogáról – ölbe tett kézzel nézi az aktívak szélmalomharcát -, és
bárgyú módon elvárja, hogy mindenki más cselekedjen. Nem a kissebség dönt.
A közönyösök lemondanak arról a jogukról, hogy a dolgokat a maguk idejében békésen
megváltoztassák. Végignézik az önfeláldozó, csökönyös erőlködést a közjó érdekében, így őket hibáztatom azért, hogy bármiféle érdemi változásért a radikalizmus kell előtérbe hozni.
A beszédesebb közönyös csökönyösen hirdeti, a bekövetkező rossz elkerülhetetlenségét,
bárminemű cselekvés alapvető hiábavalóságát.
A közönyösök siránkozó fajtája a legrosszabb.
Ő az, aki naponta képes elmesélni sanyarú sorsának alakulását, miközben a tehetetlenséget és a dolgok megváltoztathatatlanságába vetett hitet szórja igeként a világba. A siránkozó
közönyös egész nap panaszkodik.
De nem tesz semmit. De felháborodik a naivitásunkon. A filozofikusabb alkatúak talán a dolgok sorsszerűségéről is beszélnek megfűszerezve az ilyenkor szokásos közhelyek teljes körével, („…minek, úgyse lesz ez másként” és célba értünk).
De mire ide eljut, az élesebb elméjű hallgatója, már tudja…ez is csak egy közönyös.
A közönyösök tagadják a felelősség kollektivitását. Sőt, ők sose ismerik el a felelősségüket, és nem győzik hangsúlyozni a kívülállásukat a dolgok bekövetkeztekor. Egyszerűen gyávák és aljasok. Semelyikük nem teszi fel a kérdést, hogy mi történhetne másként, ha ő is felhagyna önámító politikájával.
Ő sohasem érzi magát felelősnek, még akkor se, amikor az élete törik ketté a hálátlan társadalom önzése miatt, még ekkor is képes ujjal mutogatni másokra.
És elölről kezdi a siránkozást…

-hajekcsaba-

MUNKÁSÖKÖL? MUNKÁSÖKÖR!

munkasokol

 

 

 

Figyelj Barátom!
Ott látod a munkásembert.
Őt. A nagybetűst.
(…ahogy lótuszülésben izzadva semmittesz a szocreál betonon…)
Ó dehogyisnem! Majd elfelejtem: hiszen néha lázad egy kicsit.
(…időben hazaérve, még az esti Győzike-show előtt…)
Ja, és köldöknézés közben fészbúk forradalmár is.
(…lázongva megoszt a megosztásért…)
Látod Barátom?
Ott a munkásember, ahogy éppen jól szolgál.
(…most is mindent megtesz a szolgaságért…)
Dehát valami van a munkásöklében
(…óhh, igen. Az esti söre…)
De ne bántsd a munkást, mert sértődékeny!
(…nem szeret a tükörbe nézni…)
Azt mondják, hogy: „fejétől bűzlik a hal”…
(…de alulról rohad az öntudat…)
Érted már Barátom?
Tudjuk, hogy a „…víz az úr…”.
(…de ez inkább napérlelte sörszagú vizelet…)

  • hajekcsaba –

ÉRTÉKTÁRGYIPAR

árcédulaárcédulaüdvözöllek világomban te kétlábú árcédula
kiszámlázhatlak végre
nyilvántartott ügyfél vagy anyakönyvezett raktárkészlet
beáraztalak végleg
plakátra nyomott parancsolat pólókon virító példaképek
eladó és vásárolandó
vonalkódos Bibliából kiválasztott olcsó celebek
műanyag apostolok
ez az apró betűs valóság a nem kívánt rész aláhúzandó
életben tart az opciós jog
élő húsra húzott reklámborítás pénzemésztő kloákával
ön-fogyasztói társadalom
üdvözöllek világomban te kétlábú árcédula
ma akciós nap van selejtezés
készárú vagy
jól eladható

Szolgálati közlemény:
Jó állapotban lévő, alakítható, alig használt humanoidok az Értékgyáripari Osztályunkon élelemre cserélhetők.
A14 év alatti gyerekeket felárral számítjuk be.
Csak ma! Csak Önnek:
Hozzon be összegyűjtött gyerekeket, saját gyártmányért extra élelmiszer-jegyeket adunk.
A 60 év feletti alanyokat jutányos áron bevizsgáljuk, a használhatatlanokat illetékmentesen leselejtezzük.
Akció:
Az Értékgyáripari Élelmiszer Osztályunkon újrahasznosított humanoid konzervek kaphatók.

-hajekcsaba-