HOVÁ LETTÉL BELŐLEM?

misha-gordin24Ki is vagy Te?
Még ismerős az arcod, de a hangodra már nem emlékszem.
Tudom, hogy ha az utcán látjuk egymást, akkor jólnevelten biccentünk egyet az ismeretség nevében, de beszélgetni már ritkán állunk meg.
Hogy is hívnak?
Nem merlek leszólítani, mert az emlékek olyan halványak.
Már azt se tudom, hogy utáltuk vagy szerettük egymást.
Nem merlek a hogylétedről kérdezni, hiszen mindennap láthatlak a virtuális közösségben, és illene mindent tudnom rólad.
Most áruljam el, hogy azt se tudom, mikor ünnepelsz, vagy kiért kell részvétet nyilvánítanom? Gyorsan elárulnám magam.
Sőt, aljas és önző lennék. Hiszen Te az új életterünk minden lehetőségénél megnyomod a lájk gombot, ezzel is kifejezve, hogy mennyire szeretsz.
Ezért hálásnak kell lennem. Hiszen, ha tényleg figyelsz rám, akkor kiderült, hogy még mindig van bennünk valami közös, ami miatt anno megismerkedtünk.
Személyesen.
Kezetfogva.
Egy padon ülve.
Részegen egy kocsmában.
Vagy csak valahol…az igazi térben.
Én pedig még mindig a neveden gondolkozom…
Ma már lehet, hogy letagadjuk, de valamikor szeretkeztünk és veszekedtünk.
Akár többször is.
Akár felváltva.
De lehet, hogy csak együtt lógtunk és néha haszontalanságokon össze is verekedtünk.
Persze, ez se biztos már.
Volt egy jó szülinapi bulim. Szerintem ott voltál, és a sörrevalód maradékából hoztál egy kis gagyi ajándékot. Erre emlékeszem.
Van egy dobozom. Abban van a múlt. Levelek, szülinapi gagyik, apró nevesincs dolgok, és sejtelmes emlékek emberekről.
Segítenek emlékezni.
Ebben a dobozban vannak az emberek is.
A valódiak.
Valahol ott vagy Te is.
De évek óta semmi új tétel nem esik bele.
Most van egy fiókom.
Egy profilom.
Többezer ismerősöm.
De a Te neved még mindig nem ugrik be.
Csak ígérni tudom, hogyha az arckönyv időben értesít, akkor megköszöntelek születésnapodon. Megnyomom a megköszönt gombot.
Sőt, sok kis elfelejtett arc nevében a megosztás gombot is.
Vagy felhívlak mobilon.
Mindegy.
Szinte tuti, hogy ezzel a lelkiismeretem tisztának tekintem.
A sörrevalóm maradékából nem veszek neked ajándékot, mert az utcán úgyse állunk le beszélgetni.
De lementem a fényképed egy mappába a számítógépen, és talán segít emlékezni.
“A dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának elértéktelenedése. (Karl Marx)

-hajekcsaba-

Facebook Comments