V(é)SZHELYZET

“Nem az Isten a bűnös, hanem aki választ(ja)” Platon.
A politikában az emberek mindig is az ámítás és önámítás együgyű áldozatai. Azok voltak és azok maradnak.
Meddig?
Mindaddig, amíg nem tanulják meg a sorok mögött olvasva felfedezni valamely erkölcsi, vallási, politikai, szociális frázis, ígéret, nyilatkozat hátterében meghúzódó hatalmi csoport érdekeit.

Pedig a tipikus magyar választó ilyen áldozatként él. Néha kicsit feleszmél, majd újra transzba esik…újra és újra és újra.
Orbánok és Gyurcsányok, az elvakult orbáni és gyurcsányi fidesznyikek, gyurcsányhívők, kezeket csókolgató demens nyugdíjasok, és az ellenzéki pártokban baloldalt vizionálók össznépi elmegyógyintézetévé lettünk.
Egy országos tragikomédia hősei vagyunk, ahol egy Kereszténydemokrata Néppárt a keresztyén, ahol egy FIDESZ a fiatal demokrata, ahol egy Jobbik ígér jobb Magyarországot, ahol egy Párbeszéd (Magyaroszágért) már baloldali lehet, és ahol…hát van lejjebb(?), ahol egy MSZP a szocialista.

Na, ez maga a vészhelyzet.
Magyarország – a saját értelmezésükben szentéletű – kormánya teljes gázt adott és sikeresen visszarepítettek minket 70 évvel a történelemben. Van “Rákosink”, van “Révaink”, van megannyi ugató és harapó kis- és nagykutya. Apparatcsikok és csinovnyikok új nemzedéke.

A rendszer valódi ellenzékeként pedig nem jelenik meg más, mint a rendszerkritikus baloldal néhányfős, néhányrésztvevős színházi játéka, ez az ön-szórakoztató bolhacirkusz.
Nem, nem említem a rendszer valódi ellenzékeként azt a szétrohadt politikai masszát, amelyet a jónép a mai napig baloldalnak titulál. Azt a szerencsétlenkedő társaságot, amelyet a valamikori MSZP-ből érdekellentétek miatt kiszakadt kalandorok, a néphülyítés folytatására szakosodott politikai hiénák alkotnak.
Ezek a valamikor pártállamot – a kiszáradt csöcsöt undorogva kiköpő örökké éhes parazitákként – elhagyó karrieristák hihetetlen módon képesek a hazugságaikat aranyra váltani. Nem tesznek mást, mint a kétségbeesett emberektől felcsippentett utolsó hit- és remény morzsákból, a saját fertőző taknyukkal és nyálukkal összedagasztott várat építenek.
Ez most a nép, és az állami média által baloldalinak nevezett szenny.
Azokat, akik akkor még mindig a nagy politikai összeborulásról képesek álmodozni, egyszerűen be kell raknunk a futóbolondoknak fenntartott kipárnázott fiókocskába (…oda, ahova mindenki más is kerül, aki ezekben az években még MSZP-s baloldaliságról beszél, tőlük várható politikai fordulatról víziónál). Akik a 2000 évek eleje óta nem voltak képesek elhúzni a sötétítőkendőt a saját szemük elől, azok mára reménytelenek egy valódi, rendszerkritikus baloldal számára.

Ők már csak hívők.
Ők már annyira el vannak tömítve a hazugságtól, miszerint az Orbán-rezsim leváltása jelentené a megoldást az általános elszegényedésre, a demokrácia leépítésére, a nyomorúságra, hogy észre se veszik ennek a beszűkült látásmódnak hatalmas hátrányait.
Miközben ez nem a cselekvés egyesülése, hanem egyesülés egy közös agóniában.

De mit is tehetnének?
Hiszen a bérrabszolgákat annyira nyomja, nyomasztja a mindennapok szegénysége, a bizonytalansága, hogy már bárkinek bármit elhinnének, aki holnapra is napot ígér. És sajnos bárkinek bármit el is hisznek, aki a Jóisten szerepében tetszelegve, a szebb jövő földi letéteményeseként jelenik meg előttük.
Mind a valódi jobboldal, mind a magát parlamenti baloldalnak tekintő politikai pöcegödör egyértelmű érdeke ezeknek a szerencsétleneknek a befogása.
De: “Nem az Isten a bűnös, hanem aki választ(ja)”
Válassz! Csak Rajtunk Múlik, csak Rajtad Múlik!

-hajekcsaba-

Facebook Comments